Biztos jó ötlet ez?

Azt gondoltam semmi bajom nem lehet abból, hogy elmegyek egy házibuliba egy fiúval, akivel pár napja jöttem össze. Ismét egy barom voltam. 

A tükörbe bámulva elvégeztem még az utolsó simításokat, majd elégedetten mértem végig magam: Hosszú, barna hajam kivasalva terült szét a vállamon, sminkem szolidan, mégis tökéletesen hangsúlyozta ki arcom vonásait. Fekete, testhez simuló ruhám szexi megjelenést kölcsönzött nekem, olyan helyeken emelte ki az alakom, ahol kellett. A csengő már meg is szólalt, így sietve felkaptam a táskámat, majd  leszáguldottam a lépcsőn, hogy fogadjam újdonsült barátomat, Josht. Anya már be is engedte őt a házba, és egymással cseverésztek. Egy gyors csókkal köszöntöttem őt, majd magamra kaptam magassarkú cipőmet és a kabátom, majd elbúcsúztunk anyutól, és már kint is voltunk a ház előtt. 

- Nagyon szexi ma valaki - kacsintott rám, miközben ujjait az enyémekre kulcsolta, és elindultunk a buliba - gyalog, természetesen. Útközben mindenféléről beszélgettünk, a buliról, meg általános dolgokról is... És jó volt megtudni, hogy én leszek a legfiatalabb a buliban... Tudni kell Joshról, hogy három évvel idősebb nálam, azaz már húsz éves. Már dolgozik, viszont én még mindig az iskolapadot koptatom. Valójában nem is látszik rajta, hogy ennyi idős. Sötét, már majdnem fekete haja a mai fiatalok stílusának megfelelő, arca makulátlan, szemei pedig kéken csillognak, akárhányszor csak rám néz. Igen, azt hiszem, eléggé belezúgtam, viszont még egy picit kényelmetlenül érzem magam mellette, mivel csak pár napja járunk. 20 percet sem sétáltunk, mikor megérkeztünk egy hatalmas házhoz. Már az utca végéről hallatszott a dübörgő zene, de ahogy közeledtünk a ház falai felé, ez egyre csak erősödött. Kicsit parázni kezdtem, de azzal nyugtattam magam, hogy nem lesz semmi baj, ez csak buli. Az ajtón belépve a dobhártyám eléggé megbánta, hogy az én testembe nőtt, én pedig eléggé megbántam, hogy egyáltalán eljöttem ide. A levegőben tömény alkohol, valamint füstszag terjengett, és amerre csak néztem, unszimpatikus alakokat láttam. Joshnak nagyon tetszhetett a látvány, ugyanis elégedetten mérte fel a terepet, majd magával húzott egy olyan csoporthoz, akik már messziről megismerték, és örültek neki. Bemutatott engem nekik, de nem igazán tudtam figyelni a neveikre, hiszen szemem a kezükben tartott füstölgő cigarettákra fókuszált. Nagyon nem voltam odavaló, életemben nem rúgtam még be, nem cigiztem, és semmi ilyen balhés dolgot nem csináltam, de róluk sütött, hogy minden nap részesei ilyen dolgoknak. Illedelmesen kikászálódtam közülük, és felkerestem a konyhát, hogy töltsek magamnak egy kis hűs vizet, mivel a cigarettaszagtól már kezdtem rosszul lenni. Kedvtelenül néztem a pohár aljára, majd megpillantottam Josht, aki nevetgélve tartott felém egy pohárral a kezében. 

- Tessék, angyalom, ezt idd meg. - nyomta a kezembe, de nem állt szándékomban elfogadni. 

- Nem, köszönöm. Idd csak meg te - mosolyogtam rá kedvesen, de nem hagyott.

- Na, csak ezt az egyet! A buli kedvéért! - unszolt tovább.

- Majd később, még korán van! - próbáltam hárítani ahogy csak tudtam, de nekinyomott a pulthoz, így esélyem sem volt. - Elengedsz? Ki kell mennem a mosdóba - füllentettem. Furcsa csillogást láttam a szemeiben, nem a megszokottat, ami kicsit aggasztott. 

- Ugyan már, Lisa! Addig nem, míg ezt meg nem iszod! - nem akartam elfogadni, de muszáj volt, mert tudtam, hogy nem fog elengedni. Arra gondoltam, hogy úgy teszek, mintha meginnám és mikor elmegy, kiköpöm vagy valami, de erre esélyem se volt, egyszerre kellett meghúznom az egészet, ami így sok volt, és véletlenül lenyeltem. Az alkohol égette a torkomat, és borzasztó érzés volt, szinte majdnem megfulladtam rajta. Igen, gyenge vagyok ilyen téren. 

Ezután visszamentünk a többiekhez, akik vagy a tízszeresét itták annak, amit én fél óra alatt. Ugyan a kedvem már egyre jobb lett, de az elmém elborult, és már nem tudtam felelősségteljes döntéseket hozni. Sorra ittam a különböző koktélokat, és már nem is foglalkoztam vele, mennyire tönkreteszi ez a szervezetem. Akkor úgy éreztem már, hogy minden tökéletes, és ez életem legjobb estéje. Mintha a felhők között ugráltam volna, és olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy hópihe, aki gondtalanul szeli a hideg levegőt a magasban. Nem gondoltam semmire. Hatalmas boldogság járta át a testem, az időérzékem megszűnt, nem érzékeltem az idő múlását, és teljesen öntudatlan állapotba kerültem. Arra emlékszem, hogy Joshsal táncolni kezdtünk, majd arra eszméltem fel, hogy hevesen csókolózva tántorgunk fel a lépcsőn. Valahogy egy üres szobába jutottunk, majd az ágyon találtam magam, amint Josh már vetkőztet is. Erősen kezdte szívni a nyakam, és a fájdalom hatására hirtelen valami megváltozott. Feleszméltem, mit is csinálok éppen, de pár pillanatba beletelt, míg teljesen magamhoz tértem. Rettenetesen szédültem, és hatalmas hányingerem volt, és a boldogság, ami eddig száguldozott bennem, eltűnt, és valami egész más vette át a helyét. Ezt az érzést nem is lehet megfogalmazni, olyan, mintha egy happy end hirtelen átváltana horrorba. 

- Josh...- próbáltam eltolni magamtól, hiszen már nem éreztem azt, hogy folytatnunk kéne azt, amit elkezdtünk. Ekkor döbbentem rá, hogy már csak fehérneműben mutatkozom előtte, és hogy mit tervez velem csinálni. - Josh... Engedj, rosszul vagyok - nyögtem, de mintha meg sem hallotta volna, csak szorosabban nyomott az ágyhoz, és szívta nyakam. Már a sírógörcs határán voltam, a szédülés és a hányinger átvette felettem az uralmat, egyszerűen szörnyű érzés volt. 

-Josh, állj le!- kiáltottam esetlenül, nyelvem akadozott mintha nem is én beszéltem volna, és próbáltam szabadulni. Úgy tettem, mintha át akarnám venni az irányítást, így sikerült felé helyezkednem, viszont így pedig a fenekembe markolt bele olyan erősen, hogy még a könnyem is kicsordult. Majd melltartóm kapcsával kezdett babrálni, de ekkor már elegem lett, és teljes erőmmel a szabaduláson voltam.

-Josh! Engedj el!- kiáltottam, de csak befogta a számat. Sikerült lemásznom róla, de a kezemnél fogva visszahúzott.

-Na csak most az egyszer! Nagyon meg akarlak b*szni- könyörgött csúnyán, de szavaiból alig lehetett kivenni valamit. Nagyon be volt rúgva, szemei össze-vissza kalandoztak, és vörösek voltak. Csak nem...? 

-Nem, Josh, mindketten ittasak vagyunk! Így nem!- mondtam, de egyre erősebben szorította csuklómat, mire az fehérré változott, ahogyan gyorsan kiszorult belőle a vér. Arcomon már folytak a könnyek, és a hányingerem egyre rosszabbodott. A hátam közepére sem kívántam volna most semmilyen testi kontaktust akárkivel is. 

-Ha te nem, majd én.- mondta hanyagul, majd erősen magához rántott. Rettenetesen fájt a csuklóm, és még pluszba a nyakam másik oldalát is szívni kezdte. Benyúlt a bugyimba és erőszakosan ujjait befelé nyomta...

-Állj le, vagy sikítok!- ordítottam. Nem akartam hogy megtörténjen. Féltem, és egyre biztosabb voltam benne, hogy a buli után nagyon meg fogom bánni ezt az egészet. A szobában a táskám után néztem, de nem találtam meg a szememmel. Valahogy ki kellett szabadulnom, így hát cselekedtem. Hirtelen megrúgtam férfiasságát, és amíg a fájdalommal volt elfoglalva, a ruháimat felkapva a földről, a fürdőszobába rohantam. Magamra zártam az ajtót, majd gyorsan felöltöztem. Szerencsére Josh nem látta hogy hova jöttem, ezért meg sem próbált bejönni. Hideg vízzel megmostam az arcom, majd a homlokomat támasztva próbáltam csillapítani a hányingert, a fejfájást és azt az óriási szédülést. Te jó ég, mi történhetett velem, amíg ilyen tudatlan állapotban voltam? Foalmam sincs, mennyi ideig lehettem így, és ez aggasztott. Haza kellett mennem, de  még gondolkoztam, hová is tehettem a táskámat. Megvan! A  kanapéra, a nappali közepén. Felöltözve siettem a le, majd  szemeimmel eszeveszetten keresni kezdtem a táskámat. A szédülés nagyon megnehezítette a dolgomat, de sikerült épségben lejutnom a lépcsőn.

-Ezt keresed?- kérdezte egy fiú, aki szintén bűzlött az alkoholtól és a cigaretta kellemetlen fullasztó szagától.

-Huh, köszi.- könnyebbültem meg, majd elvettem a táskám. Ekkor láttam meg, hogy Josh már egy másik lány fenekét markolgatja, majd már le is smárolta. A hányinger újból előjött, és szemeimbe is egyre több könnycsepp gyűlt. Az előttem álló fiú eléggé feltűnően méregetett, így jobbnak találtam, gyorsan kiszabadulni a házból, a hideg levegőre. Nagyon rosszul voltam. A hideg levegő valamennyit segített, de az ájulás kerülgetett. 

Istenem, ha ezt túlélem épségben...

Remélem tetszett!
Lottie xxx.